Az emberek működése és a kapcsolatok mélysége már fiatal koromtól foglalkoztat. Gyermekkori érzékenységem és erős érzelmi ráhangolódásom hosszú önismereti úton formálódott olyan segítői erőforrássá, amelyre ma már tudatosan támaszkodom a munkámban. Eredetileg mérnökként végeztem és dolgoztam, így a rendszerszemlélet nemcsak tanult eszköz, hanem a személyiségem része. Keresem, kutatom és ösztönösen átlátom az összefüggéseket – legyen szó családi mintázatokról, kapcsolati dinamikákról vagy belső elakadások mögött húzódó rendszerekről.

Parentifikálódott gyerekként különös érzékenységgel és finom ráhangolódással vagyok jelen mások szükségletei, apró rezdülései iránt. Ami egykor megküzdési mód volt, ma már tudatosan használt erőforrás a segítői pályámon. Gyakran „olvasok” az érzelmekben, a kimondatlanban, a kapcsolatok mögötti történetekben. Munkámban empatikus jelenléttel, rendszerszemlélettel és biztonságos térrel támogatom azokat, akik szeretnék jobban megérteni önmagukat és kapcsolataik működését.

Előbb-utóbb mindannyian feltesszük magunknak a kérdést: Ki vagyok én?

Hogyan definiálom magamat a nevemen, a foglalkozásomon, a társadalmi szerepeimen vagy a nemi identitásomon túl? Mi a célom az életben? Mi tesz igazán boldoggá? A hivatásomat élem, vagy csak nap mint nap bejárok valahova dolgozni? Ezek a kérdések bennem is egyre hangosabban jelentek meg, különösen 2016 nyarán. Kezdetben óvatos lépésekkel, majd egyre szenvedélyesebben kerestem a válaszokat különböző spirituális irányzatokban és önismereti módszerekben. Eleinte önmagam megértése vezetett, később azonban egyre inkább mások működésének megismerése és támogatása vált belső motivációmmá. Utamon számos módszerrel találkoztam: kineziológiával, kahi healinggel, deeksha energiával, asztrológiával és különböző energetikai oldásokkal. Mind közül azonban a családállítás került hozzám a legközelebb – rendszerszemlélete, mélysége és varázsa, amellyel láthatóvá teszi a láthatatlant, mélyen megszólított.